Pánik. Elért... Nem fogom megtanulni... Itthon vagyok: netezek, zenét hallgatok. Kimegyek a Margitszigetre: nézem az embereket, nézem a természetet. Hazajövök: ugyanaz. És még csak egy nyüves szótárt sem tudok szerezni. Mi több: életemben nem hallottam eszperantó szöveget! Mi lesz így a listeningnél? Meg a szóbelinél? Egy 1968-as könyvből tudok mindent a nyelvről, amit csak tudok. És akkor az érettségik? Japánból soha nem voltak ilyen problémák: volt, hogy napi 16 órát tanultam több héten keresztül, és nem hogy ideges voltam: végig fülig ért a szám. Na és a bukási arány. Extrém magas! Remélem csak azért, mert 'ááá, eszperantó, az könnyű', és félvállról veszik. Tényleg könnyű, de én nem vettem soha félvállról. Egyetlen lehetőségem van. Megöl az idegbaj.

Remélem, csak ideiglenesen veszítettem el (az eddig remek) pozitív hozzáállásomat...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.